Archívum

‘Pinto’ cimkével ellátott bejegyzés

Stage 3 - Előkészületek

Új év, új szezon, és az elmúlt év(ek) alatt szerzett tapasztalatok alapján Tibi az utcaiasan sportos motor helyett egy vérmesebb motort szeretne a Phaeton-ba. Az autó gyári motorja egy 1.6-os Kent volt, amit már nem volt értelme megmenteni. Stage 1-ként ehelyett került be a kétliteres Pinto, de igazából mivel azonnal ikerkarburátorokkal és növelt sűrítéssel, ezért rögtön Stage 2-re ugrottunk. Ez egy utcai körülmények között szerintem nagyon jól használható konfiguráció volt, de a potenciál benne volt a motorban a további lóerők kinyerésére. Hát Tibi most látta elékezettnek az időt erre. Hát akkor lépjünk a Stage 3-ra!

Gyertya-upgrade

Régi szívfájdalmam, hogy a Pinto névre keresztelt motorokhoz nem lehet “normális” gyertyát kapni, mivel valami nagyon elfuserált koncepció mentén gyárilag egy M18×1,5-es menetű gyertyát terveztek bele. És mivel ez a méret még azelőtt kiveszett a fejlesztési irányokból, hogy betört volna a piacra, így igazából a gyertyagyártók sem csinálnak semmilyen “izgalmasabb” gyertyát ebben a méretben. Tehát marad a hagyományos, macskadobálásra alkalmas gyertyák használata. Hacsak…!

Olvass tovább…

Dugattyúhűtés, hengerfal-kenés

Már majdnem a motor összerakásának a fázisához értem, amikor észrevettem, hogy egy dolog elkerülte a figyelmemet. Ez pediglen a hengerfal-kenés, amit a Cosworth motornál másképp oldottak meg, mint a Pinto-nál. Így viszont a hengerfal direkt kenés nélkül maradt volna, ami rövid úton a hengerfal és a gyűrűk elkopását okozta volna…

Olvass tovább…

Hajtókar-mizéria

Kronológiailag volt egy pár hét átfedés a hajtókar kiválasztása és a vele összeépíthető dugattyú véglegesítése körül, de úgy érzem, megtaláltuk a legjobb utat: egy gyári Cosworth hajtókar beszerzésével zártuk le a projekt előkészületi fázisát és egyúttal kezdünk bele a megvalósítás fázisába…

Cossie hajtókar

Cossie hajtókar

Olvass tovább…

A hengerfej

A blokk aljának az elkészítése után szerencsére már nem kellett jelentősebb mértékben síkolni a hengerfejet, hogy beállítsuk a kívánt sűrítést. Tehát egy határozottabb sík marása elegendő volt, hogy elérjük a kívánt 11-es sűrítést, utána már csak a gázáramlás javítását szolgáló finom-munkálatok voltak hátra.

Olvass tovább…

A motor alja

Hát, megkezdődött az építés, értelemszerűen motor aljával. Az előző bejegyzésben kiszámolt sűrítés megvalósításához első körben kihasználtam a lehetőséget, hogy a gyári konfigurációban a dugó nem jár fel a blokktetőig, hanem 1.2mm-rel az alatt fordul át. Ez azt jelenti, hogy ha csak ezt a 90.8-as átmérőjű és 1.2mm-es “korongot” kivesszük a sűrítési térből, akkor azzal máris 10.4-re emelkedik a sűrítés. És mivel a hengerfejtömítés 1.3mm vastag, valamint mivel a dugó-hengerfej távolságnak célszerű, ha 1mm-nél kisebb értéket nem vesz fel, ezért úgy síkoltattam a blokkot, hogy a dugó végül 0.3mm-t jár ki. Így pontosan 1mm maradt meg a szükséges távolságnak, és a sűrítés is szépen pontosan be tudtuk állítani a hengerfej jelentős síkolása nélkül. Más gépmunka nem is kellett, neki lehetett állni LEGO-zni.

Olvass tovább…

Lássuk, miből dolgozunk

Miután sikerült egy jó állapotúnak mondott Pinto-t szerezni, természetesen apró darabjaira borítottam, és mindent tüzetesen megvizsgálva, szükség esetén megcsinálva vagy épp átalakítva kezdtem el lassanként összerakni a motort. De ne szaladjunk ennyire előre, van még néznivaló addig is!

Olvass tovább…

Problémák egymás hegyén-hátán…

Miután az autót személyesen is láthattuk, hallhattuk és vittek is egy kört vele, többen azon az állásponton voltunk, hogy valami nem kóser a motorban, meg kellene azt nézni belülről. Alapjáraton kopogó hangja volt, amire mindenkinek a csapágyasság körül kezdtek cikázni a gondolatai. Ugyanakkor ezt cáfolta az a tény, hogy sem terhelésen, sem fordulaton nem volt hallható ez a hang - pedig inkább ott kellett volna…

Olvass tovább…