Bevezető

A cikksorozat és egyben az oldal célja kettős. Egyrészt egy olyan űr betöltése, amihez igazából minden fiatal (akinek van járműve) ért, mindenki csinálja, de mégis nagyon sok tévhit van a köztudatban és nagyon sok meg nem fogalmazott részlet vár tisztázásra. Másrészt pedig az oly sok helyen, oly sok különböző felmerült probléma megoldásának az egy helyen való összegyűjtése.

De mindenek előtt, mi is az Ars poeticá-m?  Legegyszerűbben talán az irodalom-tanárnőnk, Marika néni irónikus megjegyzése tudná ezt kifejezni:

“A kollektív bölcsesség határtalan.”

Igaz, ő ezt a puskázásokra értette, de ez a mondat akkor ott nagyon megmaradt bennem. Talán pont azért, mert “nekem még dolgom lesz ezzel a mondattal”. És tényleg, bő 16 év elteltével az oldalam ars poeticá-ja lett…

De mit is jelent ez a mondat, mit takar ez a filozófia? Az amerikai oktatás sajátossága, hogy csapatmunkára készít fel. Ezzel szemben az itthoni oktatás mindig az egyszemélyi problémamegoldásra nevel. S hogy miért fontos ez? Egyszer hallgattam egy előadást, ami pont a kollektív tudásról szólt. A tömör lényeg az az, hogy ha mindenki publikálja a tudását és a legújabb kutatási-fejlesztési eredményeit, akkor abból a többiek ugyan szintén profitálhatnak, de talán pont egy másik érdekeltségű szakembernek fog beugrani egy olyan probléma megoldása, amire ők eddig nem jöttek rá. És ha ő ezt szintén közkézre bocsátja, akkor abból egy harmadik ember fog megint egy újabb előrelépést elérni. Így hatványozódik a fejlődés sebessége és senki sem kerül hátrányba. A gond az elmélettel ott merül fel, ha valaki  a közkézen lévő információkat befelé egyirányúsítja, de kifelé nem engedi. Ebből ő egyértelműen piaci és anyagi előnyre tehet szert, tehát ez a többieknek hátrány, veszteség. De hogy megvédjék az érdekeiket, ők is korlátozni fogják a kifelé menő információikat, de akkor ez így megint egy öngerjesztő folyamat, ami ugyanoda vezet, ahol most is vagyunk. Ez az állapot egy biztos stabil állapot - a gödör alján. Hiszen bármerre is lökjük meg a gödör alján lévő golyót, ugyanabba a stabil alsó holtponti állapotba kerül vissza. Ezzel szemben a másik állapot - amikor is mindenki megosztja a tudását - egy domb tetején lévő bizonytalan stabil állapot. Itt bizonytalanul ugyan, de nyugalomban van a golyó. Viszont amint egy kis kitérítő erő éri, nem csak elmozdul a helyéről, de a reakciók gravitációs erejének engedelmeskedve csak a gödör alján fogja újból megtalálni a nyugalmi helyzetét. Tehát a csúcson maradás a látszólagos stabil állapota nagyon bizonytalan, de én mégis hiszek abban, hogy ha én megosztom a tudásom, akkor lesznek olyan - általam nagyra becsült - szakemberek, akik hozzám hasonlóan önkénytelenül osztják meg a tudásukat;
hiszen “a kollektív bölcsesség határtalan” elv  mindenkit előbbre visz, aki bedobja a tudását a közösbe.

A másik dolog amit még ki kell emelni, az az, hogy nagyon sokan féltik a tudásukat, így inkább megtartják maguknak - és ezzel egyfajta kompetitív előny illúziójába ringatják magukat. De minden probléma sikeres megoldása az együttműködésben, a csapatmunkában rejlik - s ahogy a mondás is tartja, egy fecske nem csinál nyarat. Azok, akik megtartják maguknak az információt, egyúttal kizárják magukat a kollektív tudás áramlásának folyamából. Pedig az ember egy-egy beszélgetés kapcsán nem csak információkat ad, de kap, akár véletlenül is. Olyan információkat, ami előtte nem volt a birtokában, de hasznára lesz. Szóval:

Az információt nem birtokolni kell, hanem áramoltatni!

Ja, de még egy szót sem szóltam a témáról. Habár aki ismer, vagy aki vette a fáradtságot, hogy az elejétől elolvassa az oldalt, abban homályosan talán, de mégis megfogalmazódhatott, hogy járművekről, azon belül is kiemelten azok motorjairól szólnak majd a szöszmörgések.

Tehát eljutottunk odáig, hogy körvonalaztuk, AUTÓTUNING. Én nem szeretem ezt a magyarba 1:1-ben átvett angol szót, mivel itthon a tuning szó valós jelentésével ellentétben már mindenre ezt használják, ami a gyáritól eltér. A tuning az angol TUNE = hangolás szóból ered, tehát itt elvi, és értelmezésbeli problémáim vannak azzal, hogy ha felteszek egy nagy szárnyat az autó hátuljára, akkor ott mit is “hangol”-tam…?!? Persze, tudom, az optikai tuning már önmagában is külön értelmezendő fogalom, de értelmezés szerint még mindig nem stimmel valami. Hiszen tegyük fel, hogy nem csak egy olyan dekoráció a szárny, amire már vásárláskor felhívják a figyelmünket, hogy 160-nál gyorsabban ne menjünk vele, mert leszakad, hanem aerodinamikailag valóban hatással bíró elem, de ez akkor sem “hangol”, hanem áramlástanilag módosít. Na, de ne vesszünk el a nem direkt módon ide kapcsolódó részletekben. Tehát tuningolni ma már mindenki tud, mindenki tud chip-pelni, chip-et írni, de lelkes laikusként legalább chip-et vásárolni. Na de tényleg ez a tuning? Tényleg ettől megy a motor? Tényleg itt rejtőzik a “Nagy tuningmesterek” összes titka…? Én úgy érzem, hogy addig, amíg nem tudjuk, hogy egy bizonyos alkatrész hogyan működik, addig azt jobbá tenni sem fogjuk tudni - tudatosan legalábbis. Tehát amíg nem tudjuk, hogy hogyan működik a motor, addig egy őt vezérlő elektronikát sem fogunk tudni jól megírni. Azokat pedig, akik eme tudás hiánya mellett írnak tuningchip-et, szívesen megkérdezném, hogy mi alapján módosítanak bármit is bármerre? Amíg nem ismert, hogy a beszívott levegő hőmérséklete hogyan hat a kopogási határra; vagy hogy a keverési arány változása milyen előgyújtási-szög változtatást igényelne; netán az, hogy az előgyújtás értéke hogyan változtatja a kipufogógáz összetételét…? Tehát ahhoz, hogy egy motoron végrehajtott módosítást tuningnak nevezhessünk, annak az eredménye mindenképpen jobb kell, hogy legyen, mint az előző állapot. Ha nem lett jobb, avagy másképp megfogalmazva, nem jobb lett, akkor az nem tuning, csak egy rosszul sikerült beavatkozás. Ahhoz viszont, hogy valamit jobbá tudjunk tenni,

  • ismerni kell a pontos működését;
  • fel kell ismerni a hibáját;
  • meg kell fogalmazni a probléma megoldását;
  • előre át kell gondolni, a változtatás mi módon fog hatni más alkatrészek működésére;
  • meg kell valósítani az elképzelést.

De az oldal tartalma nem arról fog szólni, hogy hogyan tuningoljunk, mert az minden esetben egyedi. Általános, mindenre érvényes recept nincs, a motorikus tuning minden esetben az egyedi hiányosságok és lehetőségek felismerése és megvalósítása. Tehát az már kiderült, hogy a tuning legfőbb jellemzője az az, hogy elméleti tudással megalapozott gyakorlati tapasztalat és a kreativitás által jobbá tegyünk valamit, mint az eredetileg volt. Ehhez kívánom megosztani azt a tudásom, ami önmagában ugyan semmire sem használható, de összességében azoknak, akik érdeklődéssel olvassák az oldalt, talán ad egy olyan rendszerszemléletű gondolkodásmódot, ami hozzásegíti őket valami új cél eléréséhez.

Geree