Geree

Szerény személyem

Jómagam

Szerény személyem valamikor a `78-as év elején, Dáloki Gergely néven lett anyakönyvezve. A műszaki dolgok iránti érdeklődésem már kiskoromban megmutatkoztak, imádtam mindent szétszedni. Később már megpróbálkoztam az összerakásukkal is, és volt, amit sikerült is. A LEGO-val hamar nagyon jó pajtások lettünk, a Technik készletek elemeiből sorra születtek a mindenféle összkerék-kormányzásos, mindenhol rugózós járművek, és persze nem maradhatott ki a fúrógéppel meghajtott, étolajjal kent V2-es dugattyús LEGO-motor sem. Azóta már tudom, hogy az étolaj nem a legjobb kenőanyag - pláne ha hagyjuk az anyagra rászáradni. Az első járművekkel kapcsolatos, gépészeti jellegű tapasztalataim valahonnan innen erednek… :D

Aztán tinédzserként nem tudtam megfogalmazni, hogy mit is szeretnék felnőttként csinálni, így szülői unszolásra elektronikai középsuliban értem tovább. Amiből most is élek, az az akkori lustaságom következménye: utáltam tanulni, ezért ha valamit meg lehetett oldani gondolkodással, akkor inkább gondolkodva ültem felette kétszer annyit, mintsem gyorsan megtanultam volna. De hát ennek most az analitikus gondolkodásmódom végett nagyon örülök. Természetesen logikusan következik, hogy a történelem mindig is a gyengeségeim közé tartozott… :D

Az érettségi után még összebohóckodtam egy ipari elektronikai technikusi papírt is, de itt már bőven felismertem, hogy nem a Coulomb-vadászat lesz az én szakterületem. Ahogy a mondás is tartja, az áramjárta vezető pont ugyanúgy néz ki, mint amelyikben nincs áram, csak  hát más a fogása. Hát ez nem tetszett énnekem, mert nem láttam, hogy mi történik. Az elektronika vagy működik, vagy nem, de ha nincs Amper-szag, vagy valamelyik alkatrész le nem dobja a kalapját, akkor nem látszik, hogy jó, vagy nem. Aztán meg hosszasan méricskélni, stb. Én ehhez túl vizuális típus vagyok, nekem látnom kell, hogy mi történik. Ha a mechanika nem működik, annak látszik a miértje…

Az, hogy az autók nagyon érdekelnek, már rég világos volt, így ennek kapcsán a középiskola után egy gépész irányú továbbtanulás körvonalazódott. Az első helyen megjelölt Bánki-ra egy szerencsétlen dolog miatt nem jutottam be (amit azóta sem bánok), de utólag annál jobban örülök annak, hogy a GAMF-on végeztem. Autós szakirány itt sajnos nem volt, de hát én azért közben szorgalmasan olvasgattam mindenféle ezirányú egyetemi és egyéb szakkönyveket. A jelenlegi tudásom és tapasztalatom második lépcsőfokai valahonnan innen erednek.

Aztán lelkesedéstől túlfűtött tinédzserként lelkesen javítgattam a családi Samaránkat - ha jó volt, ha nem. Édesapám pont ezért sokat balhézott velem, hogy én elállítom, ő meg nem győzi visszaállítani. Aztán nem sokkal később öcsém is csatlakozott hozzám, így édesapámnak ezután már kettőnk után kellett állandóan visszaállítgatni az autót. Hárman háromféle képpen akartuk az autót beállítani, szóval volt konfliktus… :D

Fiesta MkII XR2

Fiesta MkII XR2

Nehéz, és mindegyikünk számára küzdelmes pár év után, a felnőtté válás részeként elköltöztem, és párommal megvettük az első saját autónkat: a Fify-mobil névre keresztelt, 1.1-es, `86-os, Fiesta Mk2-est. Na, rajta aztán kiélhettem a szerelgetési vágyaimat! Igazából rajta tanultam meg szerelni. Hihetetlen, hogy mi minden hülyeségemet ki nem bírta: a rutintalanul túl kicsire állított szelephézag káros hatásaitól kezdve a nem tervezett (hűtő)víz-befecskendezésig sok mindent. :D

A tudás- és tapasztalatgyűjtés következő foka erre az időszakra datálható. Fify-mobilon nagyon sok mindent megtanultam ahhoz, hogy az utódjaként megjelenő, jelenleg is a birtokomban lévő, szintén Mk2-es Fiesta XR2-esem ma már olyan műszaki állapotú és technikai tartalmú lehessen, amilyen. Nincsenek ugyan lóerők százasával, de van egy dinamikus, sportos, akár  mindennapos körülmények között is jól használható, saját elképzeléseim alapján műszaki finomságokkal teletűzdelt autóm. S ez igazából sokkal inkább az önmegvalósításról (vagyis a felfedezett gyári hibák kiküszöböléséről, valamint a saját ötleteim megvalósításáról) szól, mintsem a lóerő-hajhászásról. Ennyi nekem elég. S még mielőtt valaki felveti, nem szerelni és hónaljig olajosnak lenni szeretek, hanem azt az érzést, hogy valami rossz volt, rájöttem hogy mi, kitaláltam rá a megoldást és meg is valósítottam. S ez az építő jellegű tevékenység érzése szolgál a dolog motivációjaként.

Eme (tőlem szokatlanul) rövidke bemutatkozás lezárása, ámbár nem befejezése képpen mondhatom, hogy a “gyalog” feladatokat sosem szerettem, ellenben az érdekes problémák mindig lelkesítettek. Épp ezért is olvasgattam annyit szakmai anyagot amennyit, mert érdekeltek a finom műszaki részletek miértjei, de ezt igazából senki nem válaszolta meg nekem. Aki nem tudta, mert “csak” szerelő, az azért; aki pedig tudta, az meg féltette a tudását, azért. Szóval kénytelen voltam rengeteget olvasni, és a korábban a lustaságomból már kialakult logikámmal összerakni a “képet”. Én úgy vélem, hogy eme tudás megosztásával nagyon sokaknak segítek, de itt már olyan területre evezek, ami már inkább a további cikkek témájához fog tartozni…

— Geree