Bejárat > Blog - tematizálatlanul > Ford GT40 - amikor a Ford legyőzte a Ferrarri-t

Ford GT40 - amikor a Ford legyőzte a Ferrarri-t

2019. december 11.

Nagyon jókat hallottam “Az aszfalt királyai” című filmről, elmentünk megnézni. De nem azért, mert gumifüstös, meg motorordítós film. Arra ott lenne a Fast&Furious végeérhetetlen paródia. Azért, mert megtörtént esetet dolgoz fel. És ezek a filmek mindig sokatmondóak, elgondolkodtatóak. Egy szóval képesek sokat adni egy embernek. Most sem csalódtam.

For GT40

Ford GT40

Kerülném a spoilerezést, de elképzelhető, hogy belecsúszok. Nézzétek el nekem, ha valaki még nem látta. És az önjelölt filmkritikus szerepe helyett is inkább arról írnék, miért tartom nagyon sokatmondó alkotásnak a filmet. Embereket, életeket, és legfőképp jellemeket mutat meg a film. Van benne keménykezű autógyár-tulajdonos, nyalizó érdekemberek, csendes de annál értékesebb háttéremberek, jó menedzserek, elbűvölő személyiségű feleség, ennivalóan lelkes kisgyerek, és persze az öntörvényű ember, akit a világ minduntalan maga alá akar gyűrni.

Egyrészt a film egy olyan kort mutat be, amiről mindvégig az járt a fejemben, hogy nekem akkor kellett volna élnem. Amikor még tényleg mindenki nagyon sokat kockáztatott a sikerért. Másrészt pedig az a fajta technika az, amiben én hinni tudok, és amivel szívesen foglalkozom most is. A nyers, elektronika-mentes erő.

Másrészt Carroll Shelby és Ken Miles karaktere valami nagyon lényegeset mutat meg. Azt, hogy az embernek néha a megélhetését is kockáztatva kell szembe mennie az élettel és más emberekkel ahhoz, hogy önmaga maradhasson, és a hű lehessen a szenvedélyéhez. Egy régi jó barátomtól belém égett gondolat ötlött fel végig: “Hősök voltak”

Harmadrészt a film annyira érdekfeszítően mutatja be azt az időszakot, mind az autógyárak vezetői közötti büszkeség-alapú csatározással, mind pedig a versenypályán benzingőzös hangulatát, hogy a 2,5 órás filmben az első fél óra után elfelejtettem még inni is.

Legkevésbé sem hátrébb sorolva említeném meg Ken Miles filmbéli feleségének a karakterét, aki annyira szereti a férjét, hogy a maslow-piramis második legalsó fokára, a megélhetési biztonság szintjére visszaesve is képes némán, a háttérből támogatni a férjét  szenvedélyében, hogy a férje sikeres lehessen. Számomra csodálatos az a szeretet, amit az ő karaktere tükröz.

Szintén nagyon érdekes Lee Iacocca karaktere. Nagyon sok évvel ezelőtt olvastam az önéletrajzi könyvét, az “Egy menedzser élete” című könyvet. A könyv a Fordnak az ‘50-es évekbeli nagy válságából való kilábalást mutatja be, avagy hogyan született meg a legendává vált Ford Mustang. De mindezt tényleg rendkívül érdekesen. Ezt a könyvet is bátran ajánlom elolvasásra.

Magát a történetből pedig nem ragadnék ki részleteket, de a Ford-os vonatkozású történet ellenére is azt kell mondjam, rám rendkívül mély hatást gyakorolt. Az 7000 fölött üvöltő hétliteres V8-as motor hangja; az elszánt szenvedély, ahogy megépítették a Ford GT40-est, amely a Le Mans-ban négy éven át volt képes maga alá gyűrni a Ferrarri-t; a verseny izgalma, amikor csak a filmet nézve is izzad az ember tenyere és egy helyben ülve is igen gyorsan ver már az ember szíve; a szenvedélyes Ken Miles, aki az utolsó csavarig úgy ismerte az autót és reakcióit, hogy pont eme határok ismerete végett volt képes mindvégig a teljesítési határon tartva az autót végül megnyerni a versenyt; és végül az emberi jellemek, amelyek számomra nagyon sokatmondóak, rám nézve építőek és rendkívül tanulságosak voltak.

Úgy vélem, a sok tartalmatlan, időkitöltő időpazarló “limonádé” között egy nagyon értékes film keletkezett, és az autós vonatkozás ellenére bátran ajánlom MINDENKI figyelmébe. De aki kicsit is benzinvérű, szerintem imádni fogja! :-D

Számomra pedig tényleg valami nagyon lényegeset adott. Úgyhogy kissé átértékeltem egy jópár dolgot, és újult erővel, lelkesen tekintek a jövő felé. 2020-at magam számára már egy lehetőségnek tartom az autós érába való visszatérésre. 8-)

Geree

Gergely Blog - tematizálatlanul ,

Hozzászólások lezárva