Bejárat > Blog - tematizálatlanul > Kerékcsapágy…

Kerékcsapágy…

2018. január 9.

Koszorú-törés

Koszorú-törés

Nem teljesen a motorok témakörébe tartozó, ámbár annál tanulságosabb esetet osztanék meg. Kerékcsapágy. Ami gond nélkül kibír több Föld-körbeautózást, brutális radiális terhelést egy kátyú miatt, ferde hatásvonalú terhelést nagy oldalgyorsulásoknál, és egy észrevétlen apróság mégis milyen könnyen hazavágja…

Történt egyszer, hogy egy 20mm-es, progresszív ültetőrugóra kaptam kedvet, aminek a futómű-geometriából fakadó egyenes-ági következménye az volt, hogy az első kerék dőlése látványosan átment mínuszosba. Ami változatlan összetartás mellett szépen elkezdte (volna) enni a gumi belső felét, tehát kénytelen voltam az összetartás irányba állítani rajta. Ennek pedig az lett a következménye, hogy elromlott a kormány-visszatérítése középállásba. Kreatív emberke lévén, és mert tudtam, hogy a ‘84-es modelfrissítés előtt más volt a futómű-geometria, és azok sokkal plusszosabb kerékdőléssel bírtak, beépíteni terveztem egy ilyen csonkállványt. Ergo, ha az amúgy minden csatlakozó méretében csereszabatos korábbi csonkállványt teszem be, akkor az ültetés ellenére és közel nullás kerékdőlést fogok kapni. Így is lett, és tökéletesen hozta a csere azt, amit vártam tőle. Az ültetés mellett szép lett a kerékdőlés, gyárira állítható lett az össze-, vagyis egész pontosan széttartás, szép lett egyenesfutás, és kis kormányerők melletti szép kormány-visszatérítő erőt kaptam. Büszke voltam magamra.

Az átalakítás során, mivel nem bízok semmit a véletlenre, kapott új kerékcsapágyat is a futómű, így legalább tutira nem lesz vele bajom ezer évig. A csapágy fixre húzós, vagyis 200Nm-rel kell meghúzni a féltengely-anyát és úgy minden jó lesz. Korábban már többször cseréltem ugyanilyen technológiájú csapágyazást, sosem volt gondom vele, rutinművelet egyszerűségűnek tekintettem. Lehúzáskor furcsa volt, hogy szoros a kerék, nehezen forog, de ha fixre kell húzni, akkor az úgy jó. Nem is gondolkodtam, csak csináltam, manuálisan. Hadd ne mondjam, egészen egy tanknyit távolságot tudtam menni az autóval és megkotlott a csapágy…

Na, hát akkor itt mégiscsak valami bibi van, nézzük! Futómű ki, csonkállvány asztalra, csapágyak ki. Ez a kép fogadott, amikor kihúztam a kerékagyat:

Koszorú-törés

Koszorú-törés

Nem sokkal eme eset előtt voltam voltam rezgés-diagnosztika tanfolyamon, s így már szépen láttam, hogy a gyorsulásmérő mit mutatott volna, amiből megbontás nélkül ez megállapítható lett volna. Furcsállottam, hisz minőségi, német csapágyat vettem bele. De hát hiba bárhol előfordulhat…

Ok, akkor most már nem viccelünk, új csapágy, és rögtön vettem hozzá egy (szintén minőségi, német) új kerékagyat is, és ugyanilyen féltengely-külső csuklót is, így gyakorlatilag nem maradt kockázatos alkatrész a csapágyazásban. Szépen, tüzetesen, mindenre odafigyelve, kétszer is ellenőrizve a lényeges lépéseket összeraktam. Féltengely-anya lehúzása óvatosan, a kerék folyamatos forgatása közben. És lám, most is hamarabb szorult meg a kerék, minthogy az anya felkoppant volna. Hmm. Újra lebont, kivesz, méricskél, asztalon próbálgat, de minden a helyén. Hát akkor ennek jónak kell lennie. Anya újbóli lehúzásakor szitu ugyanaz. Hmm. Akkor nem húzom koppra, csak addig, amikor a kerékből eltűnik a lötyögés, és ott lebiztosítom az anyát. Így is tettem, jónak is tűnt. Újfent büszke voltam magamra, hogy megoldottam a problémát…

Már hónapok teltek el, el is felejtettem a kérdést, amikor bár az előkamrás Diesel-motor markáns és domináns hangversenye ellenére, de mégis valami csapágyhibára utaló búgó hangot véltem kihallani a menetzaj spektrumából. Próbáltam elhessegetni, hogy csak a motor hangos, nem foglalkoztam vele. Nem akartam. Használtam tovább. Épp egy klassz pilisi hegyibringázáshoz baktattam át autóval a Pilis közelébe, hogy majd ott bringázhassak, amikor furcsa és érthetetlen módon a kormányközepem elkezdett elmenni. Egyre inkább ferdén kellett tartani a kormányt, hogy egyenesen menjen az autó. Akármi is az oka, akkor is bringázni akarok, szóval Délpest-Pilis-Délpest viszonylatot már teljesítenie kell, akármi is történik. Legalább a bringázás nagyon jól sikerült, egy szuper klassz, és szerintem ember által vajmi ritkán látogatott helyre keveredtem:

Valahol a Pilisben

Valahol a Pilisben

A bringázás után nekilendültem hazaautózni. Hazaértem, de a kormány már kb. 45°-kal elfordult állapotában ment egyenesen az autó, és már nagyon csúnya súrlódó hangja volt valaminek. Utólag kiderült, a kerékagy lógása miatt a féktárcsa beleért a nyeregbe, az súrlódott. Felemeltem az autót, megmozgattam a kereket, ez fogadott:

Csapágy-lógás

Hát ez már több, mint vicces. A szétszedéskori állapotot elfelejtettem dokumentálni, de hasonló csapágykoszorú-törés volt, mint előzőleg, és mivel a csapágy blokkolódott, ezért a belső gyűrű megforgott a kerékagyon, és átmérőben közel MÁSFÉL mm-t kopott le a vadonat új és elég drága kerékagyam a csapágy alatt, amit így rögtön dobhattam is a vasba. Ráadásul a féltengely-csuklómnak a csapágy homlokfelével találkozó felülete is megkopott és berágódott, így az amúgy hibátlan csuklómat is dobhattam kukába. Nagyon mérges voltam!

Oké, mivel nem tudtam, hogy mi a dolog háttere, most már csak a legolcsóbb csapágyat vettem meg, és otthon előtúrtam a kertvégi vaskupacból egy épkézlábnak tűnő, használt kerékagyat és féltengely-csuklót, átszereltem (a csukló szerelésénél kevés mocskosabb meló van… :-/ ), és mindent elkezdtem kimérni. Vastagságok, távolságok. Csonkállvány, csapágyak, csukló, minden. Papíron kiszerkesztve, összeadogatva, de jónak kellett (volna) lennie. Összeraktam, de szitu mint előzőleg. Ok, akkor ha nem húzom le fixre, csak beállítom a csapágyfeszességet, még mindig jobbnak tűnik. Ezért ezt is így raktam össze.

Újabb fél év telt el, s ahogy az előző eset is történt, ismét csúnya búgás, morgás kezdett előjönni, és szépen lassan kezdett elmenni a kormányközepem is. Már rutinosan kezdtem készülni a “szokásosra”. De pont úgy alakult, hogy nem volt időm (és leginkább már kedvem sem) ismét kerékcsapágyat szerelni, mindig menni kellett valahova, meg vagy épp nagoyn hideg is volt, vagy az eső esett, vagy csak spontán találtam valami kifogást. Ez szépen meg is bosszulta magát. Egyik nap hazafelé, már csak pár km volt hazáig, egy váratlan jobb-első kerékblokkolás, reccsenés, blokkolás-feloldás, újabb reccsenések, és szinte azonnal meg is állt az autó magától. Még meg sem állt az autó, már tudtam mindent: összetört a kerélcsapágy…

Próbáltam elindulni, de úgy beblokkolt a kerék, el sem akart indulni. Hmm, ráfáztam a sompolygásra. Most a trélerre kell kifizessem, amit a halogatással akartam megspórolni… Ott álltam az út szélén, mozgásképtelenül. Agyaltam, elemezgettem a helyzetet, alánéztem, rángattam a kereket, próbáltam kitalálni az eshetőségeket, és végül rápróbáltam az “erőből megoldani a helyzetet” módszerre: egyesben elindulni. Néha be-beblokkoló jobb első kerékkel, már folyamatos súrlódással a féktárcsa és a féknyereg között, de valahogy hazaértem. A súrlódás eredménye az lett, hogy a nyereg és a tárcsa közötti hőtermelődés vörösre hevítette a nyereg ama sarkát…

Másnap rászántam magam, és újfent szétszedtem a jobb elejét. Ez a kép fogadott a kerékagy kihúzása után:

Csapágy-törés

Csapágy-törés

Mintha kergették volna a görgőket, úgy “szaladtak egyesével kifelé” a csonkállványból! Asztalra rakva, szétszedve a csonykállványt, és elemezgetve az eredményt, az egyik belső gyűrű úgy összetört, hogy gyakorlatilag nem igazán tudtam kivenni, mely darabok tartozhattak a gyűrűhöz, és melyek a görgők maradékai. Az egyik kosárnak sem találtam meg még a maradékait sem. A másik (amúgy lazán illesztett) belső gyűrű pedig úgy rágyógyult a kerékagyra, hogy azok szerintem összehegedtek.

Itt már nagyon komolyan elmerültem a csapágytémában, mivel ha a csapágyazáshoz kapcsolódóan a csonkállvány kivételével kicseréltem mindent újra, és függetlenül attól, hogy használt vagy új, jó vagy olcsóbb alkatrész került be, mindig ugyanaz lett az eredmény. Szóval mivel egy alkatrész nem lett eddig cserélve, ezért úgy döntöttem, hogy visszakerül egy ‘84 utáni csonkállvány. Inkább a gumit, mint a csapágyat egye. Legfeljebb kiveszem alóla az amúgy nagyon impresszív kiállást és hihetetlen jó úttartást adó rugókat…

Volt egy jó állapotúnak tűnő, komplett, jobb első csonkállványom, betettem, örültem. Amíg le nem húztam. Fixre húztam, de lötyögött a kerék. Hát mondom, ezt már nem hiszem el! Úgy hagytam. Jártam vele egy kicsit, de aztán rászántam magam az újbóli szerelésre (számolta valaki, hogy hanyadiknál tartok???), mielőtt ez a csapágy is összetörik. Az autóboltos kisasszony már szinte menetrend szerint rendelte nekem elő a kerék-csapágyakat, így nem volt gond a beszerzéssel. Áttettem a csonkállványt, új csapágyakkal, új kerékaggyal, s már szokásosan óvatosan kezdtem lehúzni a féltengely-anyát, amikor meglepődve nyugtáztam, hogy jé, ez szépen felkoppan. Megforgattam a kereket. Jééé, nem szorul! Megmozgattam, s láss csodát, jééé, és nem is lötyög! Pedig mindannyi esetben pont ugyanígy csináltam korábban is… __________________________

Konklúziók:

Az, hogy miért nem tudtam fixre húzni a féltengely-anyákat, máig nem értem. Kábé 1/8 fordulat kellett volna még hozzá, de hát ez már elég volt ahhoz, hogy megszoruljon. Viszont amikor nem fixre húztam, hanem beállítottam a csapágyhézagot, és úgy biztosítottam le, annak akkor is jónak kellett volna lennie, hisz régebben minden kerékcsapágy ilyen feszesség-beállítós volt és jól, tartósan működtek. Ennek az okát nem sikerült semmilyen méréssel sem kiderítenem,

Kimértem viszont a csonkállványban a csapágyfészek körkörösségét, és a legnagyobb átmérőhoz tartozó pozícióhoz képest kb. 60°-kal elfordítva a furatmikrométert, 0,03mm ovalitást mértem, vagyis ott ennyivel volt kisebb a furat. Ezt a deformációt a külső gyűrű simán és észrevétlenül felveszi besajtoláskor. És nem csak akkor nem érzékelhető, amikor a csapágyak bekerülnek, de még a kerékagy behelyezése és a csapágy lehúzása után sem. Cserébe viszont a körbefordulás közben mindig van egy pont, ahogy a görgők extrém nagy felületi nyomásnak vannak kitéve, hisz a filigrán belső gyűrűt a vaskos kerékagy nem engedi deformálódni. Tehát a körbefordulás mentén van egy pont, ahol befeszülnek a görgők, és ott az extrém felületi nyomás miatt pitting, alias mikrohegedések kezdenek kialakulni a görgő és a külső vagy a belső gyűrű között. És ha már egy mikrohegedés kialakult, ahogy a görgő elgördül onnan, kiszakad egy darab. Vagy a görgőből, vagy a gyűrűk valamelyikéből. És amikor ez a kiszakadt anyag a görgőn körbeérve újból valamelyik gyűrű felületével találkozik, ott már elakad. S a csapágy elkezdi bedarálni a leszakadt részecskét. Ez pedig innentől kezdve öngerjesztő folyamat. Ezért is ment el fél évet majdnem minden esetben kvázi tünetmentesen, majd 100km-es nagyságrendű távolság alatt totális katasztrófa szintűre amortizálódott a csapágy.

És hogy mi okozhatta a körkörösségi deformálódást? Elég, ha egy korábbi gátló-csere alkalmával épp csak lecsúszott a kalapács a csonkállvány tetején lévő felületről, amikor próbálták leütni a csonkállványt a gátlóról, és a csapágyház külső felületét érte az ütés. És csupán 0,03mm körkörösségi deformációról beszélünk. Egy vékonyabb hajszál vastagságáról…

– Geree

Geree Blog - tematizálatlanul

Hozzászólások lezárva