‘86 Honda Jazz

2015. július 27.

Többszörös exkollégám, Balázs hozta hozzám a nemrég szerzett Honda Jazz-ét, amely egy régi szerelem számára, lévén az első autója ugyanilyen volt. Az autó a meglett kora ellenére, és az akkortájt még meglehetősen kifogásolható, japán alváz- és üregvédelem ellenére is meglepően jó állapotnak örvend. Műszakilag viszont a 30 év azért igényelt rendbetennivalókat, aminek lelkiismeretesen neki is kezdtünk.

Honda Jazz

Honda Jazz

Az autó javítása hengerfej-gyanúval kezdődött, de a hengerfej-levétel után látszott, hogy a lelkiismeretes motor-rendbetételhez célszerű volt a motort is szétszedni, a blokktetőt síkoltatni és úgy összerakni. És ha már a motor kint van, akkor kuplungcsere, féltengelycsukló-csere, lengőkar-felújítás. Lényegében majdnem minden, ami az A-oszlop előtt található és kopó alkatrész, az rendbe lett téve. Nem ennyire tervezett egyikünk sem, de ha már láttunk bármi hibát, ami a megbontott részek közelében volt, azt már nem hagytuk benne, egyszerűbb volt egy kalap alatt minden, közelben lévő dolgot a mostani megbontással orvosolni. A következő nagyobb lépcső már az autó valamikori teljes szétszedése, lakatolása és fényezése lesz.

A sajátságos, de mindenképpen jellegzetesen egyedi kinézetű autó egyébként nagyon szerethető jószág. Kényelmesen elférek benne a magam 190cm-ével; körbe nagyon jól ki lehet látni minden irányban, nincsenek benne holt terek; a rövid túlnyúlások végett nagyon praktikus a parkolásoknál; hihetetlen fordulékony; a papíron ma megmosolyogató 56 lóereje igen meglepően és nagyon jól használhatóan nyomatékos jelleget kölcsönöz a felszereltségtől függően akár csupán 640kg-os autónak. Akkor még tudták, hogy a dinamizmus és a gazdaságosság egyik legfontosabb eleme az önsúlyban keresendő. Egyébként eme, fentebbi tulajdonságok miatt is mondom azt erre az autóra, hogy egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia, és meglepődne, hogy a mai autók mennyivel kevésbé jól használhatóak, és mennyivel kevésbé praktikusak…

Műszakilag is sok érdekes és szép megoldást építettek bele anno, így pl. a szárazperselyes alumínium blokk, amely üresen alig 14kg. Összevetve egy hasonló kategóriájú Ford öntöttvas blokkal, ami (szintén kicsontozva) majd’ 30 kg. Aztán az az 5 főcsapágyfedelet egybefoglaló keretben kialakított olajpumpa és fő-olajcsatorna is szintén erősen eltért az akkortájt szokásos tradícióktól. De mindenhol látszik a praktikus városi rohangálós-autó elérése érdekében megvalósított tudatos tervezés.

És hogy egy igazi kis csemegét is megemlítsek a típusról: volt gyárilag feltöltött változata is, amelynek a ca. 700kg-ját egy 160Nm-rel felvértezett, 110 darabból álló ménes hajtotta. Ha valaki ilyet lát, akkor egyrészt nagyon nézze meg, mert a fehér holló tucatnak számít mellette, másrészt pedig legyen vele óvatos, mérges jószág… :-D

Honda Jazz Turbo

Honda Jazz Turbo

Geree Akik megtiszteltek a bizalmukkal

Hozzászólások lezárva