Hengerfej - 1. rész
Miután a motor alján elkészültek a beavatkozások és össze is lett fűzve, lehetett folytatni az építést a hengerfej témakörrel. A hengerfej fejezet első részében az égéstérről és a hozzá kapcsolódó részletek finomságairól írok. Először lássuk, hogy hogy néz ki egy rosszabbul sikerült gyári hengerfej közelről.
1. Jól látszik a szelepülékek körüli durvaság, megmunkálatlanság. Itt a legrosszabb, hogy a szelepülék belső átmérője kisebb, mint a csatorna átmérője. Ez pedig azt jelenti, hogy miközben a gáz áramlana be az égéstérbe, kemény fojtásba ütközik és számos, hadrendbe fogható paci vágtázik ezáltal szerte-széjjel.
2. További gyengeség, hogy a szelepülék süllyesztett, vagyis ezáltal a szelep is mélyen ül, aminek az a következménye, hogy kis nyitások esetén, amíg a szeleptányér ki nem emelkedik a fészkéből, nem tud érdemi gázáramlás megindulni. Tehát hiába teszünk bele “nagy” tengelyt, a nyitáskori első és a záráskori utolsó mm kvázi elpocsékolt érték.
3. Még egy fontos részlet van itt: a szelepüléken csak felső korrekciós szög van a 45°-os záróél felett, alatta nincs. Ez pedig hirtelen irányváltozásra kényszeríti a csatornából az égéstérbe áramló gázokat, ez pedig szintén egy pár paci szerte-szaladását okozza.
4. Az előzőekhez képest már majdnem elhanyagolható apróság, hogy durva az égéstér felülete, könnyen megtapadnak rajta a kormos égéstermékek. Ez azért baj, mert a korom könnyen felizzik és utána pedig jelentősen növeli a motor öngyulladási hajlamát. Ugyanilyen hatásúak az élek és sarkok is (ld. a gyertya környékét és a szelepülék besüllyesztését): könnyen felizzanak és utána már ugyanúgy öngyulladásba vihetik a keveréket…
_____________________________________________________________________________________
Építkezni lehetett volna ennek a hengerfejnek az átalakításából is, de anno szerencsére gyártottak egy 115 lovas CVH motort is, amit az Escort RS1600i-be szereltek. És mivel az a 115 lóerő 6000-es fordulaton egy kétszelepes motorból nem jön ki csak úgy könnyedén, ezért ennek a hengerfeje a lényeges részletekben jelentősen különbözik. Nézzük miben!
Hasonlítsuk össze az előzőekben sérelmezett részleteket:
1. Arra gondolom nem kell felhívnom a figyelmet, hogy milyen szép lágy az átmenet a csatorna és a szelepülék között. Semmi lépcső, semmi él, semmi átmenet.
2. A szelepülék sincs besüllyesztve, valamint a szelepüléken is van alsó és felső korrekciós szög is, ami miatt egy egész szép és legfőképp lágy ív alakul ki a csatorna és az égéstér felülete között, így ellenállás-mentesen áramolhat be is és ki is a gáz az égéstérbe/ből.
3. Ld. a 2-es pontot
4. Gyárilag a felületek elég érdesek voltak ugyan, illetve a gyertya fészke körül is voltak élek, de szerencsére ezt a legkönnyebb orvosolni. Az éleket szépen lemunkáltam rádiuszosra, valamint az égéstér felületét is felcsiszoltam, s végül felpolíroztam.
A csatornákat viszont szigorúan NEM akartam polírozni, mivel az érdes felület mentén olyan mikroörvénylések alakulnak ki, amelyek segítik a keverék homogenizációját. S ez pedig többet javít a teljesítményen, mint amennyit a polírozott szívócső ellenállásának a csökkenése hozna a konyhára. Ez akkor segíthetne, ha az áramlás lamináris maradhatna, de azt gondolom senki sem hiszi el, hogy ha 6000-es fordulaton egy henger 1mp alatt ca. 20 liter levegőt szív be, mp-enként 100-szor irányt váltva a szívócsőben, akkor ott turbulenciamentes fog tudni maradni az áramlás…
Ezt követően jött a gépmunka:
- Síkolás egy 11.5-ös sűrítés elérése érdekében
- Szelepvezető-csere
- S végül a szelepülékek becsiszolása
A végül felhasználandó szelepek terén kissé dilemmában voltam, de végül úgy voltam, hogy a tányér alakját összehasonlítva hiába tetszik jobban a régi, csak nem véletlenül lett ilyen alakú az újabb. Úgyhogy végül a csökkentett szárátmérő miatt is az újabb (baloldali) szelepek kerültek beépítésre.
Az égéstérrel, illetve a szelepekkel ezennel végeztünk. A második részben a vezérmű-tengely és a hidrotőkék átalakítását fogom dokumentálni.
- Geree -
Tetszik? Véleményeznéd? Netán kérdeznél?
Itt megteheted!



